|
agonia francais v3 |
Agonia.Net | Règles | Mission | Contact | Inscris-toi | ||||
|
|
| |||||
| Article Communautés Concours Essai Multimédia Personnelles Poèmes Presse Prose _QUOTE Scénario Spécial | ||||||
![]() |
|
|||||
agonia ![]()
■ Le pacte du diable Contact |
Les commentaires des membres
Visualisations: 6402
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-29 | [Ce texte devrait être lu en magyar] | Inscrit à la bibliotèque par P. Tóth Irén
Az önimádat büszke heverõjén
fekszem nyugodtan, s a paplanomra sárgán hull éji villany, nappali verõfény. Füst és kávé között henyélek, mivel a dolgom, végzetem csak annyi, hogy élek. Csak annyit érünk, amennyit magunkba, mit nékem a hazugság glóriája, a munka. Mit a csaló próféták csácsogása, nem alkuszom én semmiféle rúttal, se a labdákért ordÃtó tömeggel, se számarányokkal, se Hollywood-dal. Tõlem locsoghat megváltó igéket s unalmas õrültségeket az ép ész, nem az enyém a század rongy bohóca, se a felhõkbe zörgõ, bamba gépész. Nem kell hatalmasoknak úri konca, s a millióktól olcsó-ócska kegy. Azt hirdetem, barátim, sok a kettõ, de több az egy. Recsegjen a múlt s a bárgyú jövõ is, nekem magasabb kincset kell megónom. Uralkodom tûzhányó kráterén is, még áll a trónom. És önmagamat önmagammal mérem. Szavam ha hull, tömör aranyból érem. Mindegyiken képmásom, mint királyé, s a peremén a gõgös Ãrás: én. 1931
|
||||||||
|
|
|
|
|
|
|
|
|||
| La maison de la litérature | |||||||||
La reproduction de tout text appartenant au portal sans notre permission est strictement interdite.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Politique de publication et confidetialité