agonia francais v3 |
Agonia.Net | Règles | Mission | Contact | Inscris-toi | ||||
Article Communautés Concours Essai Multimédia Personnelles Poèmes Presse Prose _QUOTE Scénario Spécial | ||||||
|
||||||
agonia Textes Recommandés
■ l'errant
Romanian Spell-Checker Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2012-01-10 | [Ce texte devrait être lu en magyar] | Inscrit à la bibliotèque par P. Tóth Irén
Határokon járok örökké,
mindig csak a határokon; ami inneni, ami elérhetõ: végül is fájni kezd, fájni, hogy megtudjam az odaátot, s hazudom is, hogy megtudom, vár a határokon a szent hazugság, a remény, vár - várom, várjuk mindannyian, itt, a határokon; tágul a határ, követem, indulok, megyek - tágul a határ, így lesz átléphetetlen, így leszek egyre gazdagabb, s annál sóvárabb, minél gazdagabb. Határokon járok örökké, örökké hazudom magamnak is, nektek is - mindenkinek! -: hogy átlépem majd, magammal viszem szomorú poggyászként a Földet, -: megvámolják majd, mert van, van határ, amelyen át nem engedik poggyászomnak gyilkos felét, õrült felét, képmutató felét, hullafoltos felét, zimankós, havakkal könnyezõ, halállal teljes felét, és elválik, igen, elválik a hazugság a reménytõl, millió-éves házasság után, s addig is, addig is, járom a határt, járva járom, s minél könnyebb poggyásszal lépek át majd, annál mélyebb nyomokat hagyok a talajban.
|
||||||||
La maison de la litérature | |||||||||
La reproduction de tout text appartenant au portal sans notre permission est strictement interdite.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Politique de publication et confidetialité