agonia francais v3 |
Agonia.Net | Règles | Mission | Contact | Inscris-toi | ||||
Article Communautés Concours Essai Multimédia Personnelles Poèmes Presse Prose _QUOTE Scénario Spécial | ||||||
|
||||||
agonia Textes Recommandés
■ l'errant
Romanian Spell-Checker Contact |
- - -
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - 2011-12-10 | [Ce texte devrait être lu en magyar] | Inscrit à la bibliotèque par P. Tóth Irén
Emlékszel még? Az arcokon.
Emlékszel még? Az üres árok. Emlékszel még? Csorog alá. Emlékszel még? A napon állok. A Paris Journalt olvasod. Tél van azóta, téli éjjel. Megteritesz a közelemben, megágyazol a holdsütésben. Lélekzet nélkül vetkezel éjszakáján a puszta háznak. Inged, ruhád leengeded. Mezítelen sírkõ a hátad. Boldogtalan erejü kép. Van itt valaki? Van itt valaki? Éber álom: felelet nélkül átkelek a tükrök mélyén heverõ szobákon. Ez hát az arcom, ez az arc? A fény, a csönd, az ítélet csörömpöl ahogy az arcom, ez a kõ röpûl felém a hófehér tükörbõl! S a lovasok! A lovasok! Bánt a homály és sért a lámpa. Vékony sugárka víz csorog a mozdulatlan porcelánra. Csukott ajtókon zörgetek. Sötét szobád, akár az akna. A falakon hideg lobog. Sírásom mázolom a falra. Segítsetek hófödte háztetõk! Éjszaka van. Ragyogjon, ami árva, a semmi napja mielõtt megjelenne. Ragyogjatok hiába! Falnak támasztom fejemet. Mindenfelõl az irgalomnak marék havát nyujtja felém egy halott város a halottnak. Szerettelek! Egy kiáltás, egy sóhaj, egy menekülõ felhõ elfutóban. S a lovasok zuhogó, sûrü trappban megjönnek a csatakos virradatban.
|
||||||||
La maison de la litérature | |||||||||
La reproduction de tout text appartenant au portal sans notre permission est strictement interdite.
Copyright 1999-2003. Agonia.Net
E-mail | Politique de publication et confidetialité